‘Gondolatok’ cimkéjű bejegyzések

Mint írtam korábban: nem szeretek, ezért nem is szoktam politizálni, de kaptam két érdekes képet az egyik barátnőmtől emailben. Megosztom veletek, ezáltal valószínűleg megosztom a látogatókat is….. 😀

Nem igazán szoktam politizálni, most sem szeretném a politikai hátteret boncolgatni, de érdekes levelet kaptam az egyik kollégámtól…

Még Lengyelországban kivégezték Lech Kaczynskit és társait?

Tucatjával kavarognak a kérdőjelek a lengyel elnök és kíséretének meggyilkolása körül.

Eddig még nem került elő egyetlen olyan fénykép, biztonsági kamera-, film- vagy hangfelvétel sem, amin látható, vagy hallható lenne, amin 2010. április 10-én a közel száz tagú lengyel elnöki delegáció bármelyik tagja a varsói repülőtérre érkezik, a kormányváróban, vagy valamelyik nyilvános váróteremben gyülekezik, a delegáció tagjai közlekednek a folyosókon, étkeznek az éttermekben, vécére mennek, majd valamelyik kapunál elhagyják a terminált és beszállnak a repülőgépbe, stb. Vagyis hogy ott vannak. Ilyen kép vagy videó nincs Kaczynskiról, nincs a másik 95 emberről, nincs a gép személyzetéről és nincs a pilótákról sem.

Pedig ilyen alkalmakkor, kivétel nélkül, nem csak a magán és a kereskedelmi tévék riporterei, hanem a lengyel állami televíziós csatornák munkatársai is mindig a reptérről tudósítanak az állami vezetők külföldre indulásáról. Pláne tudósítottak volna, ha a katyni mészárlás 70. évfordulójára induló lengyel államfői delegációról van szó, és nyilván valamelyik felvételen szerepelt volna annak a gépnek a fényképe is, amelybe beszállnak az utasok.

A kormánygépen 158 és 168 közötti ülőhely volt (10 ülőhelyet szükség esetén ki tudnak venni, hogy most kivették-e, azt nem tudni). Ez azt jelenti, hogy a 96 tagú delegáció mellett kb. 72 üres szék is volt. Kaczynskit a szmolenszki útjára egy 14 tagú újságíró csoport akarta elkísérni, de őket a reptéri biztonsági szolgálat vezetője az előzetes tervekkel ellentétben nem engedte csatlakozni a delegációhoz, részükre egy másik, Jakovlev-42 típusú repülőt biztosítottak. A biztonsági vezető arra hivatkozott, hogy a Kaczynski gépen kell a hely magas rangú katonatiszteknek, akik az államfővel akarnak utazni.

Mint később kiderült, a tisztek csoportja mindössze 9 főből állt. Az újságírók és tudósítók végül a Jakovlev géppel április 10-én sértetlenül megérkeztek Szmolenszkbe és egy reptérhez közeli hotelben szállásolták el őket. Az újságírók már a szmolenszki szobáikban voltak, mikor a gép lezuhant, de a szállodát nyomban körbevették az orosz katonák, és nem engedték a lengyeleket kimenni a tragédia színhelyére.

A delegációval utazott (?) Joanna Agaczka-Indeczka, a lengyel ügyvédi kamara elnöke is. Agaczka-Indeczka rendszeres utazó volt, gyakran használta azt a varsói repteret, és ilyenkor mindig a reptéri fizetős parkolóban hagyta a kocsiját. 2010. április 10-én is elindult autójával otthonról, de a reptérre már nem érkezett meg, útközben eltűnt, nyoma veszett. Az oroszok a “szerencsétlenség” után bejelentették, hogy Agaczka-Indeczka holttestét is megtalálták a roncsok között, és Moszkvában DNS segítségével sikerült őt is azonosítani. De a kocsija nincs a varsói reptér parkolójában, sehol sem találják, a kocsi is eltűnt, a szürke Citroen C5 típusú kocsit EL 875 FV lengyel rendszámmal azóta is sikertelenül körözi az Europol.

A baleset után YouTube-ra került amatőr videofelvételeken látható, hogy a roncsok között nincsen egyetlen holttest sem. A híressé vált, “négy lövéssel megölik a pilótákat”  videóról a lengyel katonai nyomozó hivatal azóta megállapította, hogy valóban hiteles, nem hamisítvány.

A lengyel hozzátartozók közül 12 család visszautasította az orosz DNS vizsgálatok eredményét, és nem engedélyezték, hogy az urnákra felvéssék szeretetteik nevét. Azt állítják, hogy az emberi maradványokat manipulálták, nem tudják, hogy milyen hamut vagy port tartalmaznak. Köztük van Joanna Agaczka-Indeczka férje és családja is.

A Lengyelországban keringő vélemények szerint elképzelhető, hogy Kaczynskiéket – Joanna Agaczka-Indeczkával együtt – még a reptérre vezető útjukon összeszedték, ismeretlen helyre hurcolták, kivégezték és felismerhetetlenségig összeégették. Ez történhetett Lengyelországban, de az is lehet, hogy az áldozatokat repülőgéppel egy másik Szmolenszk környéki reptérre vitték és ott ölték meg és égették el őket.

Ez utóbbi variációt tartja valószínűbbnek Gerhard Wisnewski német újságíró, aki április 10-e óta próbál fényt deríteni a “szerencsétlenség” valódi körülményeire. Szerinte a lengyelek eredeti gépét valamilyen módon eltérítették, és egy másik szmolenszki reptérre, a Juzhny repülőtérre irányították, és ott is gyilkolták meg az utasokat. A Juzhny is katonai célokat szolgál, de jóval kisebb területű és rövidebb leszállópályával rendelkezik, mint a Severny reptér ahova Kaczynskiéket várták és ahol a “szerencsétlenség” történt. A két reptér között alig 9 km a távolság.

Wisnewski esküszik, hogy a “balesetet” az oroszok megrendezték és a roncsokat teherautókkal a helyszínre fuvarozták. Wisnewski elmélete mellett szól az a tény, hogy a roncsok kisméretűek, biztos, hogy nem egy 225 méter hosszú TU-154-es maradványai, és ráadásul sok roncsmaradvány erősen rozsdás, korrodált, és néhol a lengyel felségjelzések friss festésűnek tűnnek. Véleménye szerint az újságírókat azért nem engedték felszállni a gépre, mert nem volt szükségük olyan veszélyes tanúkra, akik beszámolhattak volna arról, hogy mit láttak.

Elképzelhető, hogy a merényletet – a lengyel államfő és kíséretének meggyilkolását – a WSI (Wojskowe Sluzby Informacyjne) a lengyel titkosszolgálat Putyinhoz hű, a mi kis gusztustalan Laborc Sanyinkhoz hasonló, nemzetellenes vérkommunistákból álló, szovjet emlőkön nevelkedett, taníttatott és kitenyésztett régi vágású, 1990 után pozíciójukat és befolyásukat vesztett oroszbarát ügynökök hajtották végre a KGB aktív segítségével. Az oroszok aztán Szmolenszk mellett megrendezték a “szerencsétlenséget.”

A WSI-t a szejm 2006 októberében feloszlatta és törvényen kívül helyezte. A likviditási javaslatot a lengyel nemzetgyűlésben a most meggyilkolt Lech Kaczynski testvére, Jaroslaw Kaczynski tette, és a szavazás után Antoni Macierewicz akkori hadügyminiszter-helyettes lett megbízva a feloszlatás szakmai felügyeletével. Utána a WSI már nyíltan is összefogott az izraeli és az Izraelben tevékenykedő orosz bűnszövetkezetekkel, a fehérorosz és az ukrán maffiával, tovább erősítette jó kapcsolatait a kelet-európai szervezett alvilággal és az őket kiszolgáló politikai bűnözőkkel. A WSI vezetői főleg a Kelet-Európába és a Balkánra irányuló fegyver- és kábítószer-kereskedelemből óriási bevételekhez jutottak.

Még a 2010. április 10-i “szerencsétlenség” előtt Macierewicz, a WSI esküdt ellensége Varsóban újságíróknak kijelentette, hogy: “a WSI nem szűnt meg, Dukaczewski és társai a mai napig folytatják törvényellenes bűncselekményeiket Lengyelországban és külföldön egyaránt.” (Marek Dukaczewski a WSI markáns vezetője volt, hivatalosan már nem az, de még mindig nagy befolyással rendelkezik a szervezeten belül – Jack Corn)

Emlékezetes, hogy 2008. január 23-án a lengyel légierő egyik spanyol gyártmányú CASA C-295 típusú gépe máig ismeretlen körülmények között lezuhant és a gépen tartózkodó Andrzej Andrzejewski tábornok, (Lech Kaczynski elnök nemzeti politikájának feltétlen támogatója) 15 magasrangú lengyel katonatiszt és a 4 tagú személyzet életét vesztette.

A korabeli újságokat fellapozva a szerencsétlenség magyarázatai között ismerős okokat találunk: a Miroslawiec-i katonai repteret este 7 után megközelítő lengyel “pilóták nagyot hibáztak”, sötét, esős, rossz idő volt, és – minő véletlen – valakik ott is kikapcsolták a leszállást segítő lámpasorokat és a gépet a reptér melletti erdőbe vezették. A C-295-ök a lengyel légierő legmegbízhatóbb gépei közé tartoznak, se előtte, se utána soha nem volt velük semmi baj, a lengyelek a mai napig használják Irakban és Afganisztánban, a polgári változatából is problémamentesen repülnek velük az egész világon.

2008. januárjában valakik sikeresen megszabadultak Andrzejewski tábornoktól, Kaczynski elnök egyik fontos tanácsadójától, a Lengyelországba telepítendő amerikai rakétapajzs lelkes támogatójától, a légierő egyik leghazafibb érzelmű tábornokától 15 másik főtiszttel együtt, akik nagy része szintén Andrzejewski hívének számított. 27 hónap múlva befejezték a munkát, eltűnt a lengyel útról maga az elnök, a másik nagy EU és euro hitetlenkedővel, az önálló lengyel monetáris politika újrateremtőjével, a zloty, a lengyel nemzeti valuta örökös védelmezőjével, Slawomir Skrzypek bankelnökkel és a lengyel tisztikar egy fontos és tapasztalt részével együtt. A lengyel hadsereg maradék tisztikara és teljes állománya a megfélemlítettek erőtlen állapotába került.

Lech Kaczynski halála előtt többször kijelentette, hogy idén nyáron nyilvánosságra hoz egy listát, amin a feloszlatott WSI 60 legfontosabb, a mai napig Lengyelországban tevékenykedő tagja és támogatója szerepel. Fültanúk szerint az elnök név szerint is említette Donald Tusk miniszterelnököt, Bronislaw Komorowski jelenlegi ideiglenes elnököt és Radoslaw Sikorski volt hadügyminisztert.

Mind a két “szerencsétlenség” időpontjában Donald Tusk volt a miniszterelnök és Bogdan Klich a hadügyminiszter, és a “szerencsétlenségek” kivizsgálására alakult bizottságok akkor is és most is mindkét politikust hevesen bírálták a tutyi-mutyi, csak látszólag segítőkész magatartásuk miatt. Legutóbb Gromoslaw Czempinski tábornok illette a tévében haragos hangon politikailag korrekt jelzőkkel Tuskot. A porondon egyeduralkodóként maradt Donald Tusk és Bogdan Klich egyaránt a nemzeti érzelmű Kaczynski ikrek politikai ellenfelének számítottak.

Szmolenszkben – sok más mellett – az egyik, mostanában hangsúlyt kapott fő kérdés az, hogy ha a gép pár méteres famagasságról zuhant le, akkor hogy lehet, hogy találtak roncsokat 2 kilométerrel arrébb a tragédia színhelyétől?

A lengyel nyomozók vizsgálják az a hangfelvételt is, amin állítólag a szmolenszki reptérre leszállni készülő pilóták utolsó szavai hallhatók: “tolko posadka… aunas czietyrje czielovieka.” Magyarul: “leszálláshoz készülünk… és itt [a gépen] csak négyen vagyunk.” (Videó a cikk alján megtekinthető)

Ha a felvételről és a rajta hallható szövegről a lengyel katonai nyomozó hivatalnak sikerül megállapítania, hogy a négylövéses videóhoz hasonlóan hiteles, akkor ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a szándékosan a sűrű erdőbe vezetett gépen nem tartózkodtak utasok és a túlélő pilótákat azonnal agyonlőtték. A “szerencsétlenül” járt gép orr része egyben és jó állapotban maradt, a pilótafülkét magába foglaló orr részen, hasonlóan a törzs többi részéhez, tűznek, füstnek nincsen nyoma még az orosz felvételeken sem, így aztán nehéz elhinni az oroszok állítását, hogy “a pilóták olyan súlyos égési sérüléseket szenvedtek, hogy a személyazonosságuk megállapítása nehézségekbe ütközött.”

A rejtélyes körülmények között megtörtént “szerencsétlenség” után most már semmi állhat a lengyel történelem legnagyobb volumenű kereskedelmi szerződésének útjába. Tusk és Putyin már megegyezett, a két ország szakértői még dolgoznak a részleteken – és akik ellenezték, azok már nincsenek az élők sorában.

A 100 milliárd dollár (!) értékű előszerződés értelmében az oroszok 2037 végéig (ami kölcsönös megelégedés esetén 2045-ig meghosszabbítható) évi 8-11 milliárd köbméter gázt exportálnak Lengyelországba. Lengyelország jelenleg 14 milliárd köbméter gázt használ évente, aminek 70 százaléka az oroszoktól érkezik, a többi saját kitermelés.

A dolog érdekessége, hogy a szmolenszki “szerencsétlenség” előtt jelentette be Lech Kaczynski államfő, hogy újabb, gazdag hazai földgázlelőhelyet találtak Lengyelországban. Az új gázmező kb. 3 trillió köbméter kiaknázatlan gázt tartalmaz, ami a sikeres felszínre hozatal esetén akár az elkövetkező 200 évre is kiválthatja az ország gázigényeit, sőt az új gázmező üzembe állása után Lengyelország akár gázexportálóvá- és a Gazprom vetélytársává – is válhatott volna.

Az orosz Gazprommal történő gigászi szerződés megkötését a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kaczynski államfő és Skrzypek bankelnök nagyon ellenezte. De nem csak ellenezték, hanem a szerződésen dolgozó lengyel szakértőket és az oroszokkal tárgyaló küldöttséget vissza is hívták, és a tárgyalásokat félbeszakították. Lech Kaczynski többek között az új gázmezőre és arra hivatkozott, hogy nekik már van az oroszokkal 2022-ig szerződésük, és nem akarták az országukat egy értelmetlen gyorsasággal megkötött újabb szerződéssel további évtizedekig az orosz gázszekérhez kötni.

www.szentkoronaradio.com

Ezen a honlapon a videót is megtaláljátok…

A földgázkészletünket nekünk is a föld alatt kell hagynunk… Érdekes egybeesés, csak nálunk nem tiltakozik senki!

Az évszázad pere című erre vonatkozó írást a www.sokkaljobb.hu Tudástárában (a második lapon értem utol…) megtaláljátok, ha esetleg még nem olvastátok volna.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem eléggé vegyes érzelmeim vannak a Megasztárral kapcsolatban.

Eleinte szerettem nézni a válogatókat, mondván, hogy olyan jókat lehet nevetni némely ember bénázásán. Aztán a mulatság lassan átalakult: valami megváltozott bennem, valahogy kezdtem magam kínosan érezni, mintha én szégyellném magam helyettük, hogy van képük fikarcnyi hang nélkül odaállni ország-világ elé. Bár Brekusz barátom szerint nekem már rég egy alter bandában kellene énekelnem, mégsem lenne bennem ennyi önbizalom, hogy jelentkezzek, bár szó mi szó, némely szánalmas próbálkozás láttán fellobban bennem, hogy: na, ennyi erővel én is oda mehetnék. Szóval a válogatások nézése helyett rászoktam arra, hogy már csak a döntőket nézem, mert oda már tényleg az jut be, akinek van hangja. Itt aztán gyorsan el is száll a tervem, miszerint a következőre talán jelentkezem 😀

Viszont érdeklődéssel végig nézem, ha egy kollégám felhívja a figyelmemet egy-egy “annyiraborzasztóhogyazmárjó” előadásra. Így figyeltünk fel Mr. Bikicsunájra, akit a válogató óta már “sztárrá” kiáltottak. Nem mondom, némely celeb értelmi szintjét talán túl is szárnyalja, úgyhogy üsse kavics, tőlem hívják sztárnak. Mivel már a csapból is ez folyik, én nem linkelném ide a – szerinte angolul énekelt- előadását, helyette egy felháborító dologra hívnám fel a kedves látogatóim figyelmét. Nevezetesen Pál István bácsira, akit csúnyán átvertek a palánkon, mint azt az alábbi cikkben olvashatjátok. Már régóta gyanús volt, hogy annyira botfülű, repedtfazék-hangú emberek bekerültek a műsorba, hogy az szégyen. (De természetesen a csatorna minden hátsó szándéka nélkül, nem a nézettség növelése érdekében…. ) Ráadásul agyon reklámozták, hogy az előző Megasztáros döntősök ott vannak az előválogatásokon és mindenkinek megmondják, érdemes-e tovább próbálkozniuk. Ennyire nem hinnének nekik???? :O

Nos, a szervezett néphülyítésre íme a bizonyíték (számomra meggyőző):

http://velvet.hu/celeb/2010/05/12/pista_bacsi

És most nézzétek meg a valódi zenélést Pista bácsitól:

http://www.kulturalis.tv/kulturalis-hirado/2008-marcius/kulturalis-hirado-nepzene-pal-istvan-es-a-magyar-dudazenekar.html

Hát ennyit a megaszarról, a TV” leírta magát előttem… asszem csatlakozom én is a facebook-on a fuck off tv2-höz …

A Darwin-díjat – sok más hasonlóval együtt – igen pihent agyú és humorban sem szűkölködő személyek hozták létre az emberi hülyeség díjazására.

1. díj:
Nevezett – minden bizonnyal rablás céljával – a kaliforniai Long Beach-ben egy üzletben 38-as revolverrel próbált rálőni a pénztárosra, de fegyvere csütörtököt mondott. Ekkor tette azt, amivel kiérdemelte az első helyezést: a földnek (pontosabban: a lábának) irányította a csövet, és még egyszer meghúzta a ravaszt. A revolver most nem mondott csütörtököt.

A fődíj mellett előkelő nevezést még számosan kaptak.

2. A második helyezett egy biztosítási ellenőr.
Egy svájci szálloda séfje véletlenül ledarálta egyik ujját a húsdarálón, majd bement a városba, és bejelentkezett biztosítójánál, ahol előadta a munkahelyi balesetet. A biztosító azonban valamiféle csalásra, még inkább munkahelyi figyelmetlenségre gyanakodott, ezért kiküldte ellenőrét a tényállás felülvizsgálására. Az ellenőr is kipróbálta a darálót, és ő is ledarálta egyik ujját. Ezt követően a biztosító a séfnek is fizetett.

3. Az előkelő bronzérmet egy chicagói autósnak ítélték.
Az autótulajdonos a hatalmas havazás idején jó egy órát lapátolta háza előtt a havat, hogy kocsijával oda tudjon állni. Mire ott várakozó kocsijával beállt volna, egy hölgy már beparkolt a szabad helyre. A chicagói önkéntes hómunkás megértően elővette revolverét, és lelőtte a nőt.

4. A negyedik helyre egy zimbabwei buszsofőrt szavaztak be.
A megfáradt gépkocsivezető, aki 20 elmebeteget szállított Harare-ból a bulawayo-i elmegyógyintézetbe, félúton betért egy illegális bögrecsárdába. Amíg torkát öblítette, utasai megszöktek. Oda se neki, gondolta a részeges sofőr: odahajtott egy buszmegállóhoz, és ingyen fuvart ígért húsz embernek. Ezután jelentkezett velük Bulawayo-ban, fölhívva a kényszerzubbonnyal készenlétben álló személyzet figyelmét, hogy a betegek a hosszú úttól igencsak idegesek és mindenféle hülyeségeket fantaziálnak. Az utascserére csak három nap múlva derült fény.

5. Amerikai tinédzser került az ötödik helyre
A tizenévest kórházba szállították súlyos fejsérüléssel: egy vonat sodorta el. Amikor kihallgatható állapotba került, elmondta a rendőröknek, hogy csupán azt akarta kipróbálni, milyen közel teheti a fejét egy robogó vonathoz.

6. A hatodik helyezés is egy mesterlövészé
A helyezett bement egy louisianai bárba, letett a pénztáros elé egy húsz- dollárost, és kérte, hogy váltsa föl. Amikor az kinyitotta a pénztárgépet, a jövevény elővarázsolt egy revolvert és követelte az egész kasszát. Vita nélkül megkapta, el is húzott vele, még a húszdollárost is otthagyta. A pénztáros elmondta, hogy a kasszában összesen 15 dollár volt. (A helyi rendőrségen azóta is törik a fejüket, hogy ha valaki fegyverrel fenyeget egy pénztárost, majd pénzt ad neki, bűntettnek minősül-e…?)

7.Balszerencsés sörivóé a hetedik hely

Arkansasban egy balfék megszomjazott, de pénze nem volt egy cent sem. Azt tervezte, belevág egy féltéglát a közért kirakatába, fölkap pár üveget és elszalad velük. Így is tett. A féltégla azonban visszapattant a kirakatüvegről, pont a fejének, el is ájult tőle. Már a rendőrségen tudta meg, hogy a kirakatot plexi “üveg” védte. Balul sikerült kalandját a biztonsági kamera felvételén visszanézhette.

8. New York-i tolvajnak ítélték a nyolcadik helyet.
Üzletből kilépő hölgyekre szakosodott az utcai tolvaj: kitépte kezükből a táskát, és uzsgyi. Ez esetben azonban a boltos azonnal riasztotta a rendőröket és a kárvallott hölgy is viszonylag pontos személyleírással szolgált, így a snatcher-t (így hívják ott ezt a szakembert) hamar elfogták és visszavitték a bolthoz. Ott felszólították személyazonosság-igazolásra. Mire a tolvaj, a hölgyre mutatva: “Igen, felismerem: ő az a nő, akinek a táskáját elloptam!”.

9. Az utolsó előtti helyezésre is rablót jelöltek. Egyben megkapta a zsűri “Ötcsillagos Baromság Különdíj”-át is.
A michigan-i Ypsilanti egyik Burger Kingjében a kasszát követelte egy fegyveres. A pénztáros viszont közölte: nem nyithatja ki a pénztárgépet rendelés nélkül. A fegyveres erre hagymakarikákat rendelt, mire a pénztáros felvilágosította: hagymakarikákat nem szolgálnak föl reggelire. A fegyveres szomorúan elhagyta a fasírtfalodát. (Sosem fogták el, a frusztrált rabló történetét a helyi Ann Arbor News bűnügyi rovatából ismerhette meg a világ.)

10. A tizedik – utolsó, de még értékelhető – helyezést egy seattle-i észkombájn nyerte meg.
A díjazott egy lakókocsi benzintankját akarta megcsapolni a bevált szívócsöves módszerrel. Lecsavarta kupakot, megszívta – és a vártnál sokkal több anyag jött ki. A helyszínre érkezett rendőrség egy sokkos állapotban lévő személyt talált hasára szorított kézzel egy lakókocsi mellett, hatalmas fekáliafolt közepén. Később a rendőrségi szóvivő elmondta az újságíróknak, hogy az illető a lopócsövet tévedésből a vécétartályba lógatta bele. Azt is közölte: a lakókocsi tulajdonosa nem tesz feljelentést, mert mint mondta, ilyen jót még életében nem röhögött.

Én is azért osztottam meg veletek a díjazottak listáját, hogy jót nevessetek rajta.

És ne feledjétek: a díjazottak közöttünk járkálnak..!

Nekem spec. a május elsejéről gyerekkoromból a sör-virsli…. izéééé…. a szőke kóla-virsli jut az eszembe, mikor is a strand megnyitott Barcikán, bár még baromi hideg volt fürödni, de a megnyitón ott kellett lenni ingyen kajálni. Merthogy olyankor a szüleim, mint  Vízműves dolgozók, kaptak kajajegyet, meg sörjegyet (akkoriban ez engem még nem hatott meg annyira) és az ingyenbulit feltétlenül ki kell használni. 🙂 Ha adnak, fogadd el, nem? 😀

(Próbálom Lucát is ez irányba terelgetni, hogy ha megkínálnak, fogadd el, bár ő még bátortalan ezen a téren 🙂 Tegnap is, mikor a Tavaszi Fesztiválon az egyik barátunk, aki maga sütötte kürtős kalácsot árult, megkínálta, képes lett volna azt mondani, hogy nem kér, mikor én pedig olyan szívesen megettem volna… gyorsan bele is fojtottam a szót és mondtam, biztos kér, nagyon szereti 🙂 )

Szóval a strandszezon nálam május elsején kezdődött és egészen augusztus végéig tartott, mikor is, ha jól emlékszem, 20-án bezárt a bazár. De addig én minden nap ott lógtam, ha kellett, ha nem, mert mint említettem fent, Vízműves szülőkkel a háttérben ingyenes bérletem volt. Úszni ugyan nem tudtam, ráadásul víziszonyom volt egy gyerekkori rossz élmény miatt, de unalom ellen megtette. Viszont az állandó sebek a talpamon, amit a meszelt medence padlója okozott, kezdtek bosszantani egy idő után és különben is ciki volt nem tudni úszni, úgyhogy autodidakta módon megtanultam nem elsüllyedni. Úszásnak a mai napig nem nevezném, de legalább fennmaradok. Sőt, ha nagyon elfáradok, felfekszem a víz tetején a hátamra és pihenek. Egészen addig, míg valaki vagy valami meg nem ijeszt, mert akkor bőszen elkezdek fuldokolni. Ami nem nagy teljesítmény részemről, mert ha megijesztenek, a bokáig érő vízbe is képes vagyok belefulladni.

Jut eszembe, van is egy képem azokból a békebeli időkből….. beolvasás0051

A strandszezont, legalábbis a napozási szezont a hagyományokhoz híven idén is május elsején kezdtem, rögtön pecsenyére is süttettem magam a napocskával. 🙁 Úgyhogy most szenvedek, mint a kutya, annyira viszket a bőröm, de ha megvakarom, akkor meg ég, mint a veszedelem. Jól kibabráltam magammal. De legalább jó kis “pogromunk” volt, horgásztunk egyet, bár amit fogtunk, szépen vissza is dobáltuk, a francnak sem volt kedve baromi szálkás kárászokat, keszegeket pucolgatni, pláne elnyammogni, mert ezt normális tempóban enni nem lehet, főleg ha éhes az ember lánya. A tóparton a biztonsági szervezetet nem keveselltük, a sok köcsöggel sem találkoztunk szerencsére. Nem voltak rossz emberek körülöttünk, biztos elítéltettek már 🙂

Tessék? Nem érted, hogy miért írok ilyeneket? Mert ez a szeretet ünnepe ez a majális, azért vagyunk itt, hogy mindenkit szereccsünk, nem szabad rosszindulatúnak lenni, pedig elég sok a veszedelem, sajnos, amilyen infráció folyik itt ebbe a rendszerbe. Szóval jegyezd meg: mindenki egyér’, egy mindenkiér’!!!

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=q_vyC_Z80Bc[/youtube]

Minden kezdet nehéz

Nos, igen, minden kezdet nehéz. Fogalmam sem volt, hogyan kell blogot szerkeszteni, csak le szerettem volna írni a gondolataimat, véleményemet egyes dolgokról. Mert szeretek mesélni, beszélni, beszélgetni, véleményt cserélni másokkal.

Kezdem először egy nem saját írással, amire az egyik barátom azt hitte, én írtam és meg is kérdezte, miért nem írok blogot. Mondtam, hogy más tollával ékeskedtem, de azért elgondolkodtam…. tényleg, miért is nem? A barátaim közül többen blogolnak, nagyon szeretem olvasgatni az írásaikat. Hátha más is szívesen olvasgatná az enyémeket.

Így született meg eme blog.

Tehát a történet:

Anya aludni megy…
Csak, hogy tisztába tegyük a dolgokat…

Anya és Apa Tv-t néztek, mikor Anya ezt mondta : későre jár, fáradt vagyok, megyek, lefekszem.
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba, egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törölközőt száradni.
Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál, írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet.
Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anya megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiáltott : – Azt hittem, hogy lefekszel!
– Már megyek- feleli.
Vizet öntött a kutya táljába, kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla, hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.
Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a Tv-t, felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes-tartóba majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához. Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.
Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t, kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni.
És ment.. minden egyéb gondolat nélkül.

Van itt bármi különleges?

Tudod már, hogy a nők miért élnek tovább..?

MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA….. és az egyetlen ok, amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!

Jó, tudom, picit el van túlozva, de azért mindig jót mosolygok rajta, valahányszor olvasom, mert nagyon igaznak érzem. Ma este ez be is igazolódott nálunk. Bár én szerencsésnek érzem magam, mert a párom sokat segít a házimunkában. (Csak néha kell noszogatni, de hát mit várok tőle?… férfi – mondaná megboldogult főnökasszonyom.)

Amikor ma elindultam lefeküdni, még bedobáltam a gyerek szennyesét a szennyeskosárba, mert az ő elképzelése szerint ugye azt csak le kell dobni az emeletről, a lépcső aljáról bemászik magától a fürdőbe; eltettem a hűtőbe a mákos gubát, hogy azért még holnap is ehető legyen;előkészítettem a másnapi ebédem, amit ha szerencsém van, kivételesen nem hagyok itthon; bedobtam a gyerek telefonját a táskájába, nehogy véletlenül ne tudjon 2 percenként rámcsörögni, 3-tól 1/2 4-ig, hogy érjek oda időben az anyák napi ünnepségre; elmosogattam pár tányért, kanalat; kikapcsoltam a tv-t;adtam a kutyának friss vizet (sehogy nem bírom megtanítani rá, hogy kell megnyitni a vízcsapot); leellenőriztem Luca úszócuccát, minden benne van-e. (Most hallom épp, hogy valamit elfelejtettem: Hamitól, a  törpehörcsögtől elvenni a kerekét, mert már megint nyikorgatja. Valamiért mindig csak éjszaka szeret kerekezni. Van még egy utam a földszintre….   :(((Hami

címkefelhő