A pulton előttem van egy egyszerű pénztartó. Azzal a nyilvánvaló szándékkal helyeztük oda, hogy a vevők abba tegyék a pénzt.

Hihetetlen leleményességgel szokták kikerülni:

– útban van neki a pénztartó, arrébb teszi és mellé rakja a pénzt (mit gondol, mi a funkciója?);

– a pénztartó felett megpróbálja begyömöszölni az öklét, az 5 cm-es résen, hogy a kezembe adja a pénzt (előbb-utóbb rácsapok a kezére valamelyiknek a vonalzómmal);

– észre sem veszi a plexit, óriási csattanással majdnem kiüti a helyéről, miközben az asztalomra próbálja letenni a pénzt (ettől ők jobban megijednek, mint én);

– nemes egyszerűséggel felemeli a pénztartót és aláteszi (ez a csúcs…. ez hogy jut eszébe?).

__________________________________________________________________________________________________

Mai nap nevelési értekezlete:

Bejön egy nő kéz a kézben egy igen nyűgös gyerekkel. Mondhatnám úgy is, hogy hisztis, mert színtisztán látszott, hogy hisztizik. Nem értettem, mi a bánata, csak a végén derült ki  számomra is.

Hogy lecsillapítsam a gyereket, mert nem hallottam szinte a saját hangomat sem a nyekergéstől (amit így tudnék fonetikusan leírni: Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee… ), adtam neki egy ajándékot, két csokitojást (tudom, tudom – elmúlt már húsvét 🙂 ). A gyerek megnyugodott, mi az anyjával meg tudtuk beszélni, mit kér, kifizette, majd távozásnál megkérdezte a gyerektől: Fáj még a lábad?

Válasz: -Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee…..

Pfffffffffff……..

________________________________________________________________________________________________________________________________________

Beindult az élet az építőiparban… legalábbis nálunk a forgalom ezt mutatja. Minek következtében agyilag zokni vagyok nap végére. S bizony ilyenkor nehezebben tolerálom a hülye kérdéseket…

A tegnapi fáradság beszólásban mérhető foka: egy vásárló számlát kért, majd a kérdésemre, miszerint: milyen névre kéri? bemondta a nevet és  hozzáfűzte: – Benne van a gépben…

Kapásból válaszoltam: – Benne van, valóban, csak nem volt a homlokára írva….

Szerencsére csak nevetett rajta egyet….

Azért kíváncsi lennék, hogy gondolta, hogy a gépben található 8-9 ezer névből kiválasztom a hozzá illőt…..

_____________________________________________________________________________________________________________________________________

A minap betért hozzánk egy idősebb úr sűrű, bozontos szakállal. Gépet vett (talán fúrógépet, már nem tudom) és mikor kérdeztem, milyen névre írjam a számlát, azt felelte:

– Nincs olyan ismerősöm, aki el tudná számolni, ezért a saját nevemre…. P. Anna….

Óriási döbbenettel nézhettem rá, majd a következő pillanatban kitört belőlem a nevetés, de nem haragudott meg, csak elmosolyodott és így szólt:

– Menet közben meggondoltam magam… 🙂

Miután elment, még filóztam rajta egy kicsit, hogy minek a menete közben? A nemi identitás kialakulása közben? 😀

__________________________________________________________________________________________________

Értelmes telefonhívás….

Én: – XY Vasker, jó napot kívánok!

Túlsó vég: – Ööööööö….. csókolom…. nyitva vannak?

Én – gondolatban: – Nem vazze, csak azért jöttem be, hogy a telefont felvegyem és bemondjam, hogy nem vagyunk nyitva…..

Én – valójában: – Igen, természetesen….

__________________________________________________________________________________________________

Újabb kalapos akció:

Emberszerű lény áll előttem, diktálja, mit szeretne venni, közben a 3 éves purdé a háta mögött pakolja le a polcot és hordja ki az autóhoz. Arra nem számított, hogy látom számlaírás közben is, hogy mit csinál és a végén mondtam, hogy akkor azt a 20 doboz csavart még hozzáírom a számlához, amit a gyerek kivitt…. Még ő volt felháborodva, hogy az csak 8 doboz volt…… ATOMOT NEKIK IS….

__________________________________________________________________________________________________________________________

Atomot nekik… mondaná Gyík a hozzánk sűrűn betérő kalapos bádogos kontárokra.

Lassan én is eljutok erre a szintre. Már nem nagyon látom a kivételeket sem, mert nem nagyon vannak. Régebben még voltak viszonylag udvariasak, egymással kicsit halkabban üvöltöző, kevésbé pofátlanok köztük. Már nincsenek.

A mai csapatnak sehogy sem sikerült megmagyaráznunk, hogy ha ő megveszi a Béke téren számla nélkül 1860.-ért a 4 méteres csatornát, akkor az jobb ár, ha mi számlával adjuk 1800.-ért. Folyamatosan azt kérdezgette, hogy miért tesszük rá az ÁFÁ-t? Bakker, nem mi tesszük rá… mindenen rajta van, nem bírta felfogni a csökött agyával, hogy nem adunk számla nélkül semmit. Az messze elkerülte a figyelmét, hogy az 1800.- kevesebb, mint az 1860.- De akkor Árpi miért tudja számla nélkül adni? Azért bammeg, mert adót csal.  Már legszívesebben kirugdostam volna az üzletből… szegény Norbi kollégám igen türelmes volt, jobban bírta, mint én.

…. atomot nekik….

_________________________________________________

Szeretem… .  persze idézőjelben az értetlen vevőket.

Fiatal pár, vesznek néhány szál anyagot, kiszállítást kérnek. Kifizetik, felírom a címet, jön a kérdés:

– Mikor visszük ki?

Mondom: – Most elmegy az autó egy címre, ha visszaért, felpakolja és indul.

– Na, de az mikor lesz?

– Nem tudom, attól függ, hogy tud lepakolni az első címen.

– De mégis, mikor?

Kissé ingerültebb válasz: – Ahogy visszaért… nem mondok időt, mert akkor az szöget üt a fejükben és makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy, de hát én azt mondtam, hogy… bla-bla-bla. 1 óráig vagyunk nyitva, addig biztos.

Erre még mindig morgolódott, mire majdnem mondtam neki, hogy ha jós lennék, valószínűleg nem itt ülnék….

___________________________________________________

Jáááááj, de utálom, ha valaki megpróbál behúzni minket a csőbe (jelen esetben szó szerint)….

Bejön a vevő: neki 3 m gázcső kellene. Mondom neki, hogy abból nem adunk 3 métert, csak egész szálat, ami 6 méteres, sőt pár centivel hosszabb, mert húzott cső.  Jó, akkor kér belőle egy szálat. Mondom, jó, akkor legyen szíves leméretni a hosszát kint a kollégáimmal, mert csak méterre tudom kiszámlázni. Kimegy és hallom, amint mondja a kollégámnak, hogy de nem lehetne csak 3 métert kapni belőle?….. grrrrrr…. Mit gondol? Én csak női szeszélyből mondtam neki, hogy nem lehet??????? A sunyi alak….. Ráadásul olyan büdös izzadtság szaga volt már korán reggel 8 órakor, hogy nem győztem szellőztetni utána…

____________________________________________________________

Naponta találkozom érdekes emberekkel és azok megnyilvánulásaival. (Hogy értse mindenki, miről szól a történet, tudni kell, hogy egy vastelepen dolgozom.) A legextrémebbeket közzéteszem eme írásban, mely bővülni fog mindig a legújabbakkal. A legfrissebb:

– telefonos érdeklődő: – a 40-es zártszelvény mennyibe kerül?

– én: – melyik falvastagsággal?

– vevő: – mindkettő…

– én: – melyik kettő a három közül?

mire a slusszpoén a vevőtől: – ja, hogy négyféle van????